Nem könnyű. Hogy mire értem ezt? A szöveggondozásra. Minden írónak megvannak a tipikus hibái. Van, aki túl vagy épp alulír, megint más nem figyel az érzékekre, a háttérvilágra, beleszalad az alanytalan mondatokba, a rossz központozásba, vagy elveszik a dramaturgia útvesztőjében. Nálam a mumus a szóismétlés és az információadagolás. Miután (sőt, közben is) befejeztem a kéziratot, nem hazudok, minimum százszor átnézem. Kijelölöm a szóismétléseket (van egy szép kis listám, milyen szavakra kell figyelnem), hangosan felolvasom és felolvastatom a Worddel a szöveget. Ilyenkor gyönyörűen kibuknak az elírások. Viszont sokszor az író nem látja, ha valahol olyan szinten tart vissza információt, hogy az olvasó a fejét fogja. Ezért felkerestem Krisztinát, a Kell egy…