BKN
Honnan jött az olvasás szeretete?
Egész kicsiként furcsának tűnt az életem: gyors egymásutánban testvéreim születtek, többször költöznünk kellett, és ezzel elveszítettem a barátaimat, elváltak a szüleim, addigi rövid életem alatt túl sok dolog változott meg egyszerre. Összezavarodott gyerek voltam, aki kereste a helyét a világban, vágyott egy boldogabb, teljesebb családra és igyekezett megérteni a miérteket. Képtelen voltam rá. Meséket akartam, ahol mindig boldog véget érnek az események. A mesék a könyvekben lapultak ugyan, de az épp válófélben lévő édesanyámnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy nekem meséljen – így villámgyorsan megtanultam olvasni, hogy menedékre és válaszokra leljek.
Kezdetben nagymamámék első szobája volt a történetek kiapadhatatlan forrása. Számtalan Readers Digest kiadvány várt rám – szó szerint rongyosra forgattam őket, egyes cikkek máig élénken élnek bennem. A nagyszüleim polcáról emeltem le az első lexikonokat, náluk hagytam először, hogy lenyűgözzön az a tudáshalmaz, amiket a könyvek rejtenek.
Aztán jött a könyvtár… Második osztályos koromban a Kincskereső kisködmön volt a társam, többször újraolvastam – megérintett, hogy másnak sokkal rosszabb sora is lehet, mint nekem. Ferkó története olyan empátiát ébresztett bennem, amilyet azelőtt sosem éreztem, segített abban, hogy némileg hálásabb legyek, megértőbb (persze ez utólag visszagondolva még nem volt akkora hála, mint amekkorát már felnőtt fejjel tudok érezni).
A könyvek több élethelyzetben is a mentsváraim voltak, mára inkább tanítóimmá lettek. Ha nem emberségről vagy önmagamról tanulok, akkor azt igyekszem elsajátítani, hogyan is lehet jól és élvezhetően megírni azt, amit el akarok mesélni. Minden könyv hozzánk tesz valamit, vagy megsimogat vagy durván falhoz vág, esetleg csak pár órányi szórakozást nyújt, de számomra mindezt sokkal intenzívebben teszi, mint bármi más.
Mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, megosztod a nagyérdeművel az olvasott könyvekről szóló véleményed?
2020-ban bekerültem egy írós közösségbe, ahol lenyűgöző történetekre bukkantam. Amatőr írók művei voltak, de megérdemelték, hogy többen felfigyeljenek az íróikra. Így Wattpados történetek ajánlóit írtam meg először, aztán rájöttem, sokkal többet szeretnék jó írásokról, remek könyvekről sztorizni! Manapság főleg magyar szerzők műveit véleményezem, mert remek íróink vannak, akikre érdemes figyelni, fontos támogatni és bátorítani őket, hogy minél többet tudjanak adni magukból nekünk, olvasóknak. Külföldi szerzőktől is olvasok (nem is keveset), viszont az ő könyveikről már kevesebbszer publikálok értékelést.
Volt olyan könyv, ami valamiért meghatározó volt számodra?
Szinte minden könyvben találok olyan gondolatokat, melyek hozzám tesznek, így egyszerűbb lenne azokat felsorolni, melyik nem volt meghatározó. Szeretem azokat a műveket, melyek a szórakoztatáson túl tanítanak vagy motiválnak is, vagy csak a szavaikkal gyönyörködtetnek – szerencsére mind a hazai, mind a külföldi szerzők körében találok ilyeneket.
Mi a kedvenc zsánered, illetve kinek a műveit szereted a legjobban?
Nem tudok egyetlen zsánert kiemelni, mert bármelyikben találok olyat, ami hatalmas élményt ad. Tőled például azt hiszem mindent olvastam, ami fantasy – és imádtam őket!
Új felfedezettem Aurora P. Hill, aki teljesen levett a lábamról a Serbeniai krónikák című epikus fantasy sorozatával.
A sci-fi is nagy kedvencem, hazai szerzők közül Victoria Millertől A hibrid, Gitte Rose-tól pedig a Kódolt üzenetek Therion Alfáról azok, melyeket bármikor újraolvasnék. Külföldi szerzők közül pedig Veronica Roth írásait szeretem ebben a zsánerben.
Ki kell még emelnem a romantikus krimiket és a thrillereket, ezekben a zsánerekben Karen Rose, illetve Sarah Pinborough műveit olvasom legszívesebben.
Szerinted mi a titka egy jó könyvnek?
Egy jó borító biztosan rávesz arra, hogy levegyem a könyvet a bolt polcáról, ha pedig a fülszöveg is kellően figyelemfelkeltő, akkor biztosan hazajön velem. Imádom a mélyen kidolgozott karaktereket, és azt, ha az író ad nekik teret a fejlődésre – legyen az pozitív vagy negatív irányú. Számomra egy jó könyv elgondolkodtató, szeretem magamban összerakni a teljes képet, amit nem baj, ha az író felfed a végére, de jó dolog, ha apróságokat homályban hagy – így biztosan velem marad a könyv története még napokig. Azzal pedig igazán meg lehet fogni, ha az író szépen fogalmaz, színes-szagos leírásokkal dolgozik, és nem akar mindent a számba rágni.
Én nem bánom, ha klisékkel találkozom, mert a hasonló alapsztorikat mindig el lehet mesélni másként. Egy másik aspektusból, akár egy másik idősíkba vagy dimenzióba áthelyezve a történetet új megoldások születhetnek, amiből egy nagyon is élvezhető regény kerekedhet.
Volt már olyan, hogy egy könyvet félretettél, mert nem fogott meg a mondanivalója?
Sajnos ha az első pár oldal tele van helyesírási hibával, akkor általában félre is teszem a könyvet. Hiába, nem szeretném, ha helytelen dolgok ragadnának rám. Az első fejezet nagyon fontos, hogy berántson – nem kell azonnal valami nagy dolognak történnie, mert az is lehet, hogy egy szimpla leírással megvesz magának a sztori, vagy felvillanthat egy érdekes alapszituációt, ami miatt továbbolvasok. Volt olyan időszak az életemben, amikor elvből nem tettem félre könyvet, de nem is tett boldoggá az olvasás.
Viszont volt már olyan romantikus komédia, amit a közepénél hagytam abba, mert annyira irreálisnak és oda nem illőnek találtam a karakterek cselekedeteit, hogy egyszerűen nem volt kedvem tovább olvasni.
Hol találhatnak rád az emberek?
https://www.facebook.com/bknpieces
https://www.instagram.com/bknpieces_/
Szoktál együttműködni hazai szerzőkkel? Vállalsz előolvasást, recenziót?
Naná, az olvasás népszerűsítése mellett nagyon fontos dolognak tartom, hogy hazánk íróit is promotáljam. Mindig megtisztelő, ha felkérnek előolvasónak és a véleményemmel picit segíthetek abban, hogy jobban legyen a történet megírva.
Recenziós olvasást is nagy örömmel vállalok, azonban itt el kell mondjam, hogy azokról a művekről nem szívesen posztolom a gondolataimat, amelyek számomra nem nyújtottak maradandót. Könyves AJÁNLÓKAT írok, nem pedig „EZT NE OLVASD EL!” jellegűeket, és ha valakinek még fejlődnie szükséges, azt inkább privát üzenetben mondom el akár a szerzőnek, akár a kiadónak, attól függően, ki kért fel az olvasásra.
