Robin O’Wrightly
Mi volt az a pont, amikor történetírásra adtad a fejedet? Mit szólt hozzá a környezeted?
Tizenkét éves voltam, amikor a fejembe vettem, hogy írok egy kisregényt, már nem tudom, milyen indíttatásból. Nem arattam osztatlan sikert, a cenzúra lecsapott az alkotásomra, és iktatnom kellett a kukába. Így felnőttként már teljesen egyetértek a szüleim döntésével: erősen korhatár alatt voltam az erotikus krimi-thriller zsánerével… Huszonöt évvel később már nem bánta senki, amikor tényleg írtam egy ilyet, akkor hálás közönségre és támogató háttérre találtam.
Kinek ajánlanád a legutóbb megjelent/nemsokára megjelenő regényedet?
Jelenleg huszonkét bejegyzett regény vagy novella közül tud válogatni a leendő olvasó. Nincs könnyű helyzetben, mivel sokféle zsánerben és közönségnek írtam, írok és remélhetőleg fogok is még írni. Ami most papírnyomatban elérhető, az a 2022-ben megjelent „Egy igen-zet története (Emlékkönny 1920-2020)” című történelmi romantikus családregény. Száz esztendőt ölel fel a trianoni szerződéstől napjainkig, benne a dédszüleimmel és leszármazottaikkal, így velem is. Alapból egy szokványos katonaszerelemmel kezdődik, azonban egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan az olvasó várná. A sztori pikantériáját az adja, hogy egy csaknem százéves hazugságról lebbentem le a fátylat. Nem is használhatom az eredeti neveinket, mivel bajba keverném a még élő rokonaimat. Ja igen, szeretek veszélyesen élni… 😀 Ettől függetlenül ezt a regényemet bármely korosztálynak ajánlom, persze 14+-os azért, mert vannak benne bonyolultabb lelkületű szereplők és komplexebb események, amik megértéséhez érettebb gondolkodás szükségeltetik. A csodás festmény, ami a könyv mellett látható, Simondán-Szabó Edit (DitteArt) munkája.
Ezen a köteten felül már csak e-bookjaim vannak, vagy antikvár kiadások, ugyanis előszeretettel védem a fákat. Ettől függetlenül tényleg rengeteg féle és fajta könyvem van. Például az idén februárban megjelent „Szentek kis hibával” című kisregényt Goran Episcopus szerzőtársammal közösen hoztuk össze, zsánere történelmi fikció, műfaját tekintve levélregény. Előtte egy hónappal új borítóval és kiadónál jelentettem meg „Andrea tutto bene” című humoros erotikus naplóregényemet, ami tizennyolc éven felülieket igyekszik szórakoztatni, de ősszel például készülök az ifjúsági sci-fantasy-kaland sorozatom, a „Tripiconi sztori” negyedik, „Az elfelejtett herceg” című részét is a kamaszkorú olvasók elé tárni. Ezeken felül írtam már romantikusból paródiát és rendes zsánertörténetet is, krimit, thrillert, fantasyt… Novellákban bizarrabb területekre is merészkedem, gore horrorba vagy épp kortárs szépirodalomba is mártom a tollamat. Még meséket és verseket is írok, ha valaki szeretné elolvasni. Nem tetszhetek mindenkinek, ezt tudom és elfogadom, de azért megpróbálhatok mindenkinek olvasmányélményt nyújtani. A szerzők és könyveik között nincs konkurencia. Ha egy olvasót az egyik történetem érdekel, azt érdekelni fogja a másik is; és aki egy adott zsánerben olvas másoktól, az tőlem is fog. Ráadásul van egy saját módszerem, kinek melyik könyvemet merem ajánlani, a honlapomon külön oldalon foglalkozom ezzel: „Így olvasd a könyveimet!” https://robinowrightly.wordpress.com/konyv/igy-olvasd-a-konyveimet/
Milyen történeten dolgozol jelenleg?
Most épp mesét írok közösen egy „ÍróTesómmal”, Bank Eszter Katalinnal, valamint a szakkönyveimet foldozgatom… Mert azt is írok a rengeteg többi között. 🙂 Civilben könyvkiadásban tevékenykedő kreatív munkatárs vagyok, azaz a kézirattól a nyomdáig vagy az elektronikus publikációig kísérem a könyveket. Huszonhat éve dolgozom grafikusként, és ebből tizennégy éve könyvkiadóknak. Ebből a bő negyedévszázadból merítek, persze mellette – ha tehetem – fejlődök, tanulok, érdeklődöm, gyűjtöm a tapasztalatokat, frissítem a tudásomat. A szakmai tematikájú könyvem – aminek a „Mit csinál a hogy is hívják?” avagy „Munka a szerkesztőségben” címet adtam – ezt a világot igyekszik bemutatni az érdeklődőknek. Mindezt könnyed stílusban teszi, ne legyen száraz tankönyvszagú, de pontosan lekövesse a munkafolyamatok menetét és feltárja a könyvkiadási szektor kevéssé ismert hátterét. Alapvetően ez a „Munka a szerkesztőségben” sorozat indulókötete – de nem az első, inkább a „nulladik”, mert itt nem lesz sorban semmi –, és jelenleg írom a következő etapot, „Mit csinál a tördelő?” címmel. Ez még kevésbé ismert munkakör, mint bármelyik a szerkesztőségből, így nagyon kell figyelnem arra, minél frissebb információkat adjak át minél kevésbé unalmasan. Feladtam magamnak a leckét… 😀 Szerencsére vannak bétáim, szakmai segítőim.
Mivel foglalkozol, ha épp nem a klaviatúrát koptatod?
Bevallom, viszonylag keveset vagyok távol a géptől, de akkor biztosan, ha alszom. Viszont az alvás nem számít hobbinak, pechemre… 😀 A munkám alapból a hivatásom, az életstílusom. Mostanában tipikus könyvmoly lettem. 😀 Szeretek olvasni, sorozatokat nézni, társasjátékozni, az életről filozofálgatni, nevetni barátokkal és családtagokkal… Vagy épp megázni a meleg esőben, miközben ajándék könyveket hozok haza… 😀 A családom – a két kamaszom és egy férjem – az életem szerves része, nélkülük sehol sem lennék, bár ez a rajongásom nem látszik kívülről, mert igyekszem őket védeni a médiafigyelemtől. Az együtt épített otthonunk egy féltett sziget, ahova én is, ők is hazatérnek, ha már elegünk van a külvilágból.
Éltél meg írói válságot? Ha igen, hogyan jutottál túl rajta?
Igen, 2016-ban irtózatos blokkba keveredtem, akkor találta ki egy barátom, hogy naponta legalább egy mondatot írjak, ezzel ki tudok mászni. Hittem is, meg nem is, de belevágtam, és láss csodát, igaza lett! Megalapítottuk az „Egy mondat per nap” FB-csoportot, amit azóta is töltögetünk a kisebb szövegeinkkel. Akkor ez a módszer tényleg rengeteget segített, beindította rendesen az írást. 2017-ben nyolc regényt írtam meg, és még további kettőt kezdtem el. Azóta sem felejtettem el, hogy elég csak kis részeket írni, de rutinszerűen, amivel folyamatos haladást érhetek el. Azonban mostanában inkább az idő és a könyvkiadás körüli tennivalók veszik el az írás lehetőségét, ám azért nem hagyom magam. Egyébként, ha még az a bizonyos mondat se megy, akkor rájöttem, hogy érdemes másba kezdeni, elmenni kirándulni, moziba, rajzolni valamit, megnézni egy filmet, kikapcsolódni, vagy olvasni egy jót. Nem szabad erőltetni semmit, mert az sem megoldás, egy bizonyos szinten túl visszaüthet, kiégésben jelenhet meg a probléma. Azt az ember érzi, mikor motivál az „egy mondat per nap”, és mikor kell letenni a pennát pihenni, majd egyet hátralépni, hogy távolabbról szemlélhesse a nagy képet, és utána beindul minden, mint annak előtte. De ez ember- és időfüggő is, nincs rá egzakt recept. Kitartóan és kreatívan kell próbálkozni, vagy épp hagyni a fenébe, mert néha olyankor üt be az éca.
Kitől/kiktől olvasol szívesen?
Általában az íróktól, akiket emberként is ismerek, szívesen olvasok, de teljesen új, esetleg ismeretlen szerzőktől szintén örömmel fogadok bármit. Sosem a személyt nézem, hanem az alkotást. Nem tudok választani, mert sokan vannak, akiket így szeretek, és ha kihagynék valakit a felsorolásból, az nekik is fájna. Egy biztos: Antoine de Saint-Exupéry alap, aki az elsők között szerettette meg velem az olvasást. Mellette Karinthy Frigyes, Örkény István, Roald Dahl, Sue Townsend, Flannery O’Connor, Szabó Magda, József Attila, Faludy György… és még sorolhatnám – de jaj, tutira kihagytam valakit, bele sem gondolok inkább, ki volt. Mindegy, ők már nem érzik. 😀
Hol találkozhatnak veled /találhatnak rád az olvasók?
Virtuálisan nonstop utánam lehet nézni a legtöbb létező médiafelületen, mivel elég sok van, egyszerűbb ha a LinkTree nevű gyűjteményt adom meg: https://linktr.ee/robin_o_wrightly – és ezen keresztül bárki elérhet hozzám, ha szeretne. A Moly gyűjti az összes megjelent vagy megjelenni készülő könyvemet: https://moly.hu/alkotok/robin-owrightly — ha valaki innen szeretne kiindulni. A Talentum House kiadó szerzője vagyok (https://talentumhouse.hu/szerzoink/), ott beszerezhetőek a legfrissebb köteteim – https://talentumhouse.hu/webshop –, kivéve a szakmait, mert egyelőre az csak nálam vásárolható meg. Személyesen a 94. Ünnepi Könyvhéten találkozhatunk egy dedikálás keretében: június 9-én, pénteken 18:30-tól a K37-es standon, a Dunakorzó területén. Nemsokára lesz erre vonatkozóan esemény a Facebookon és a Molyon is, illetve a honlapomra szintén ki fogom tenni.
